Born with nothing, die with everything!

Elmesélem Neked a mai napomat, mert nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy elterveztem. Szombaton volt egy koncertünk, de még nem volt időm a próbatermet összepakolni, ezért a hangszerek bent fekszenek a szoba közepén, csak úgy odahányva. Nem szeretem. Csípem a rendet. Akkor olyan jó belépni. Bezzeg itthon a szobám... Hát itt is lenne mit pakolnom, mert vannak itt még '95-ből megmaradt Gőgös Gúnár Gedeon-szerű gyermekkönyvek is, melyeket félek fellapozni, mert a végén kiugrik belőle valami és torkon harap... De nem baj, mert van az egész helységnek egy bizarr szépsége, ahol a 'Mosó Masa Mosodája', a megsárgult plüssök, a szétesett legók, a Black Sabbath-os zászló, koncert dvd-k, és a falra felragasztott koncertplakátok találkoznak, ezzel szemléltetve azt az utat amit eddig megtettem.

Szóval elterveztem, hogy szépen visszapakolok mindent a próbaterembe, kicsinosítgatom, feléneklek egy rádiósszignált, és megvágok két dalt, mert tartozom vele az egyik barátomnak. De nem így sikerült... Szegény Anyukám azzal keltett, hogy becsípődött egy ideg a derekában és segítenem kell neki. Mivel a család az első ezért rögtön dobtam a programokat és szolgálatba álltam! Reméltem, hogy délre jobban lesz, mert tudtam, hogy akkor jönnek a vevői és én nehezen fogom tudni kiszolgálni őket egyedül. Édesanyám divattervező és rengeteget dolgozik mostanában. Tudtam, hogy most is fontos vásárlók jönnek, ezért jobb lenne ha addigra rendbe jönne. Sajnos nem így lett... Visszafektettem az ágyba és leszaladtam az üzletbe, ami szerencsére nincs messze a házunktól. Gyorsan beültem az irodába és elkezdtem memorizálni az árakat és hogy mit is kell majd tennem. Mondanom sem kell, hogy az 5 perces autodidakta módszer nem hozta meg a kívánt eredményt, így még sötétebb lettem, mint előtte. Megjöttek a vásárlók. Szerencsére Anyukám még előzőnap összepakolta az árukat, így azzal már nem volt dolgom. Hosszabb telefonos segítség után, nagy nehezen sikerült megoldanom a feladatot. Plusz egy inget is sikerült eladnom egy másik úrnak. Miután végeztem az üzletben és megjött a felmentősereg, elindultam gyógyszerért a közeli Patikába.

4km... 4km az a táv, amíg tudok emlékezni. Erre ma jöttem rá. Körülbelül akkor hívhattam fel Anyut, hogy "Még egyszer, mit kell vennem?" És ekkor szólalt meg a jól ismert rendőrsziréna mögöttem. "Diószegi Úr, maga tudja, hogy nem lehet telefonálni vezetés közben?" - Hangzott a már sajnos ismert kérdés... "Persze, Biztos Úr. Nem is mertem volna megkockáztatni, ha nem fájna Édesanyám háta ennyire. Neki rohanok gyógyszerért." - Próbáltam menteni a menthetőt. Hátha... De nem! "Jó kifogás Diószegi Úr, viszont mi már ezt hallottuk párszor. Hozom a csekket." - Érkezett a rendőr válasza. Hát így rántottak le ma tízezer forinttal.

Hazaérve nekiültem megírni a retorika beadandómat. Nem egyszerű, nem mókás, nem érdekfeszítő! Tudod olyan érzés, amikor annyira nem érdekel valami, hogy inkább a falat vagy a kezedet bámulnád, mert még az is jobban leköt. Mondjuk van nehezebb és szárazabb is, úgyhogy nem panaszkodom. Például egyik drága barátom, Robi megtanulandó anyagai. A SOTE-ra jár és már mutatta a könyveit. Amikor érzed az unalmat a borítón. Pedig én is szerettem volna orvos lenni, de úgy érzem nincs meg bennem az a fajta elhivatottság. Vagyis megvan, csak nem ahhoz a területhez. Amit én szeretnék csinálni és amiben jól érzem magam, az egy teljes embert kíván, akárcsak az orvoslét. "De ha volna két életem" - mondja Révész Sanyi bácsi...

Vasárnap este láttam a Felhőatlasz c. filmet. Most még nem írok semmit róla, mert úgy érzem az a mű és ez a téma egy teljes bejegyzést érdemel. Elöljáróban annyit, hogy annyira tetszett és megfogott, hogy már tegnap újra megakartam nézni, csak nem úgy jöttek össze a dolgok. Viszont az egyik barátom még nem látta, ahogy Anyukám sem, így elviszem őket még a héten, hogy én is rájöjjek a film minden részletére. Többször megnézős mozi. Nagyon ajánlom mindenkinek, viszont feltétlenül csak teljesen kipihent állapotban. És nagyon közönségmegosztó is, szóval vagy nagyon fog tetszeni, vagy nagyon nem...

Jó éjszakát!