Talán az első bejegyzés, "megszólalás" a legnehezebb, ugyanis ekkor derül ki, hogy ki által és valójában miért is jött létre az adott blog. Akárcsak két ember között, itt is az első benyomás a legfontosabb. Te, kedves Olvasó, már a legelején eldöntötted (talán a címből), hogy megajándékozol a drága időddel, néhány mosoly, egy-egy érdekes gondolat reményében. Tehát ha ezeknél a soroknál jársz, akkor köszönöm Neked, hogy itt vagy velem és rá is térek blogom mibenlétére.

"Kisfiam, köszönj és mutatkozz be szépen" - csengnek a fülemben Édesanyám szavai.

Szia, Diószegi Kiki vagyok. Ezt az oldalt pedig már réges-régen létre akartam hozni, mert sok olyan gondolatom van, amit elsősorban magamnak szeretnék megőrizni (igen, tudom, hogy erre való egy napló az éjjeliszekrényen), de nagyon boldog lennék, ha elmélkedéseim nyitott fülekre találnának. Így szívesen várom a Te gondolataidat is bejegyzéseimhez. Egy-egy kritika, megerősítés, továbbfűzött elméletfoszlány segít nekem fejlődni, és ezért nagyon hálás leszek Neked. Tehát ne légy rest kommentálni, tegyük interaktívvá ezt a blogot!

Ez nem egy koncepcióoldal, tehát sok-sok kérdést fogok feszegetni. Azt amit éppen láttam, hallottam, tapasztaltam, vagy egy régi emléket, amit nem akarok elfeledni, és szeretném megosztani Veled. Én csak remélni tudom, hogy ezek Téged is hasonlóképpen foglalkoztatni fognak, mint engem.

Hogy miért ezt a címet adtam a blogomnak("Born with nothing, die with everything" - Szüless semmivel, halj meg mindennel)? Ez az idézet a Papa Roach zenekarnak, híres és sokatmondó dalának a címe. Az egyik kedvenc bandámról beszélek, de nem csak ezért választottam. Mostanában nagy divatja lett a Y.O.L.O ('You only live once" - csak egyszer élsz) életszemléletnek, amivel én nem értek egyet. Egyrészt azért, mert nem hiszek abban, hogy egyszer élünk. Nem itt van vége az útnak... De ez egy hosszabb téma, így majd inkább később, hosszabban beszélgessünk erről. Másrészt a Y.O.L.O téves értelmezése, felelőtlen életvitelhez vezet. Van egy kedves barátom, aki pont ma mesélte nekem, hogy csak egyszer látta ennek az idézetnek a helyes értelmezését. Méghozzá egy autópálya melletti hatalmas plakáton, amin egy ember épp beköti a biztonsági övét. Azért teszünk mindannyian így, mert EZ az életünk drága, és EZT az életet most, egyszer éljük.

De visszatérve az én címadó idézetemhez... Megszületünk a semmivel: még nincsenek barátaink, nincsenek eredményeink, sikereink, bukásaink. Csak pár ember van, akik igazán szeretnek minket és ez pont elég ahhoz, hogy el tudjunk indulni azon a hosszú úton, ami a boldogságunk felé vezet bennünket. Azért kell küzdenünk, hogy amit elterveztünk (ami boldoggá tesz), véghez vigyük, és a végén nyugodt szívvel tudjuk kimondani: én mindent megtettem a célomért. Persze közben örülni kell az út alatt elért sikereknek és megtapasztalt élményeknek is!

Már hajnali kettő van lassan, így nyugovóra térek... Köszönöm Neked, hogy itt voltál velem. Írok amint úgy érzem, hogy írnom kell. De sok minden van bennem, így lassan újra jelentkezem. Ha érdekelnek az életem részletei, hogy ki is vagyok valójában, látogass el a www.dioszegikiki.hu címre.

Jó éjszakát!